Fort Donelson ostroma

Fort Donelson ostroma
„A Donelson-erőd melletti ütközet”, Kurz&Allison (1887).
Konfliktus	Az Amerikai polgárháború
Időpont	1862. február 11-16.
Helyszín	Donelson erőd, Tennessee
Eredmény	Uniós győzelem[1]
Szemben álló felek
Amerikai Egyesült Államok (Unió) Cairo katonai körzet hadserege Nyugati flotilla Amerikai Konföderációs Államok (Konföderáció) Fort Henry helyőrsége Fort Heiman helyőrsége
Parancsnokok
Ulysses S. Grant Andrew H. Foote John B. Floyd Gideon J. Pillow Simon B. Buckner, Sr. Hadifogoly
Szemben álló erők
24 531 [2] 16 171[2]
Veszteségek
2691 507 halott 1976 sebesült 208 fogoly/eltűnt[3] 13 846 327 halott 1127 sebesült 12 392 fogoly/eltűnt [3]
Térkép
Fort Donelson ostroma Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 36° 29′ 35″, ny. h. 87° 51′ 22″36.493055555556, -87.85611111111136.493056°N 87.856111°WKoordináták: é. sz. 36° 29′ 35″, ny. h. 87° 51′ 22″36.493055555556, -87.85611111111136.493056°N 87.856111°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Fort Donelson ostroma témájú médiaállományokat.

A Donelson erőd melletti ütközet az amerikai polgárháború 1862. február 11-e és február 16-a között vívott összecsapása volt a nyugati hadszíntéren. Az Uniós hadsereg elfoglalta a Tennessee és Kentucky államok határán, a Cumberland folyó mentén épült erődöt, mellyel utat nyitott a déli országrész elleni invázióhoz. A katonai siker hírnevet szerzett az addig jórészt ismeretlen Ulysses S. Grant dandártábornoknak, akit vezérőrnaggyá léptettek elő és „Unconditional Surrender", vagyis feltétel nélküli megadás néven kezdtek emlegetni.

Az ütközetet Fort Henry 1862. február 6-án való sikeres elfoglalását követően vívták. Grant hadserege nagyjából 20 km-t haladt február 12-e és 13-a között Fort Donelson felé és több kisebb felderítő jellegű támadást indított. A hadseregében szolgáló katonák képezték a későbbi Tennessee-i hadsereg (Army of the Tennessee) magját.^[4] Február 14-én Andrew H. Foote admirális parancsnoksága alatt levő uniós hadihajók támadást intéztek az erőd falait lerombolandó, de Fort Donelson lövegeinek tüzében súlyos sérüléseket szenvedve visszavonulásra kényszerültek.

Február 15-én az erőd ostromgyűrűbe fogásakor a John B. Floyd dandártábornok vezette déli csapatok az ellenséget meglepő támadást indítottak, hogy utat nyissanak a Nashville irányában kivitelezni szándékolt kitöréshez. A sikert elérő déli támadás ténylegesen utat nyitott az északiak gyűrűjén, ám Floyd elvesztette lélekjelenlétét és visszavonta csapatait az erődhöz. Grant a csatatértől távol tartózkodott az összecsapás kezdetén, de visszatérte után ellentámadást indított. Másnap reggel Floyd és helyettese Gideon J. Pillow dandártábornok átadta a parancsnokságot Simon B. Buckner későbbi kentucky kormányzónak, aki elfogadta a feltétel nélkül megadást és letette a fegyvert.

1. ↑ NPS. [2003. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2003. december 11.)
2. ↑ ^{a b} Gott, 2003 284–288. o. szerint az uniós létszámba a hadsereg és a flotta ereje egyaránt beleértendő.
3. ↑ ^{a b} Gott, 2003 284–85, 288. o.
4. ↑ Woodworth, 2005 10. o.